Armored Brigade: Nation Pack - France - Belgium (DLC)

A JÁTÉKRÓL

Ahogyan az első világháború vérontása a francia hadseregben is a tűzerőnek a manőverekkel szembeni elsőbbségét hirdette, úgy Franciaország 1940-es, Németországtól elszenvedett veresége is a mozgó hadviselés irányába való hasonló elmozdulásra késztette. Az 1950-es évektől kezdődően a francia hadsereg kísérletezni kezdett a gyors harctéri manőverezést elősegítő szervezeti struktúrákkal, beleértve a Javelot-dandárt és a 7e Division Mécanique Rapide-ot, amelyet végül 1967-es típusú hadosztályként egységesítettek. A korszerű felszerelések hiánya, amelyet részben az 1970-es évek elejének gazdasági válsága és a francia nukleáris elrettentő erő költségei okoztak, azonban azt eredményezte, hogy az új hadosztályi tervezetet követő gépesített hadosztályok csak nagyon lassan álltak fel. Bár Franciaország 1966 óta hivatalosan nem volt tagja a NATO parancsnoki struktúrájának, volt egy olyan megállapodás, amelyet a Nyugat-Németországban tartott rendszeres közös gyakorlatok formalizáltak, hogy Franciaország a Varsói Szerződés támadása esetén a NATO segítségére siet.

A könnyű harckocsik specialistái
Az 1970-es évek francia alakulatainak szembetűnő jellemzője, hogy a tervezett műveleti módjukból adódóan mennyire harckocsisak voltak. Taktikájuk közelebb állt az amerikai páncélos lovasezredekéhez (vagy akár a saját, második világháború előtti Division Légère Mécanique-jukhoz), mivel nem a terep megtartására szánták őket. Az 1940-es DLM-hez hasonlóan a gépesített ezredeknek a korábbi dragons portes-okhoz hasonlóan kellett volna működniük, az ellenség felkutatásával és késleltetésével, valamint a helyzet előkészítésével a harckocsiezredek ellentámadására. Az 1980-as években azonban a nehéz manőveres erőknél megnőtt a gyalogság aránya, a motorizált gyalogos hadosztályok hadtestparancsnokságokhoz való csatolásával, a VAB-okkal felszerelt gyalogezredek gyalogos hadosztályokhoz való csatolásával, valamint a gépesített ezredek gyalogos századainak számának növelésével. Franciaország úgy döntött, hogy szinte valamennyi egységét gépesíti, és viszonylag könnyű, kerekes páncélozott járműveket használ, amelyek légi úton szállíthatóak, valamint rossz minőségű utakon és terepen (pl. a Szaharától délre fekvő Afrikában) nagy távolságokra is vezethetőek. Bár a francia hadsereg kerekes páncélos egységei nem rendelkeznek a fő harckocsik védelmi szintjével, mégis jelentős tűzerőt biztosítanak, gyakran 90 mm-es vagy akár 105 mm-es lövegekkel felszerelve.

Belgium, a NATO otthona
Belgium 1967 óta a NATO házigazdájaként mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megbízható és hiteles szövetségesként működjön. A lakossága kis mérete és az igényes gyarmati kötelezettségek ellenére Belgiumnak sikerült jelentős mértékben hozzájárulnia a NATO kollektív védelméhez, hadseregének felét a belga I. hadtest részeként a BRD-be telepítette. A hadsereg fennmaradó részét a belföldi terület védelméért felelős belügyi erők alkották, amelyek a reguláris hadsereg egységeiből álltak, amelyeket háború idején a helyi csendőrség és a tartalékos erők egészítettek ki. Ezenkívül a Belügyi Erők kiegészültek egy elit para-kommandós ezreddel, két légideszantos gyalogos és egy kommandós zászlóaljjal. Felszerelésük nagy része azonban elavult; fő harckocsijuk, a Leopard 1(BE) az 1960-as évekből származott, M75 és AMX-13 Mod 56-os harckocsijuk, valamint Alouette II helikoptereik pedig szinte múzeumi darabok voltak az 1950-es évekből. A hadsereg azonban az 1980-as években egy szerény újjáfelszerelési programon ment keresztül; korszerűsítette harckocsizó és tüzérségi eszközeit, növelte a páncéltörő fegyverek számát, és a légierő gyorsrepülőgépeinek nagy részét modern repülőgépekre cserélte. Mindazonáltal a hidegháborús belga hadsereg továbbra is egy nagyon érdekes és kihívást jelentő frakció marad.