Miért szeretjük a digitális farmgazdálkodást?
Van valami szép és megnyugtató abban a monoton feladathalmazban, amikor a sírásommal felveszem a következő elhantolandó holttestet a szamaramtól (Graveyard Keeper), megásom a sírgödröt, a holttestekből persze előbb kiapplikálom a hasznosítandó, craftoláshoz szükséges szerveket, majd tisztességesen elásom ezeket a szerencsétleneket. Vagy, mivel nincsen mondjuk ásóm, vagy nincs több sírhely beledobom a meggyalázott testeket a folyóba. Esetleg zombit csinálok belőlük, akik örömmel csinálják az automatizált feladatokat, mint a bányászat, vagy feltöltik a kis vegyeskereskedésemet az emberi húsból készült ételeimmel.
Az egyszerűség és monotonitás gyönyörködtet
A fenti csak egy példa, miért is olyan nyugis és kielégítő a crafting és farming szimulátorok világa. Sokan ismerik közületek biztosan a Stardew Valley-t, ami az egyik legkedveltebb ilyen játék. Egyetlen ember fejlesztette, szívét lelkét beleadva, hogy visszahozza egy régi játékélményét. Ő pedig megteremtette magának ezt a kis paradicsomot, újra.
A legtöbbször pixel grafikával operáló játékok most igazán reneszánszukat élik. Van bennük egy kis farmgazdálkodás, szociális érintkezés a helybéli NPC-kel, el lehet menni nyersanyagot gyűjteni különböző helyekre, vagy lemerészkedhetünk a bányába, várbörtönbe, kazamatába (éppen mi a neve az adott játékban) hogy legyilkoljunk pár szörnyeteget és további nyersanyagot szedjünk össze.
Se szeri se száma ezeknek a játékoknak. Casual, szimulátor és hasonló címkékkel vannak teli, de ezek közül is vannak jobbak-rosszabbak. Személyes kedvencem a Graveyard Keeper, ami nem csak kiemelkedően jó, plusz elemeket pakolt bele a játékmenetbe (mint amilyen a holttestek felhasználása, zombikészítés, heti egyszer szentmise megtartása, időgép!) de mellé rendkívüli sötét humorral rendelkezik, és több mély mondanivalóval. Bár ez utóbbi a legtöbb ilyen játékra jellemző, hogy az aranyos, cuki külső mögött elég darkos vagy megrázó szív dobog, és néhány a játékban megtett döntésünk után átgondoljuk a saját életünket.
Agrármérnök is lehettem volna
Ha elég időt játszunk egy ilyen játékkal, hirtelen úgy érezzük, az otthoni három négyzetméteres kis veteményesben is simán elboldogulnánk. Tart ez mindaddig, amíg kilépve a házból rá nem jövünk, hogy bizony a Nap süt, a szél fúj az eső meg esik, és inkább visszafordulunk még az ajtóban és ledobjuk a kertészkesztyűt meg a gumicsizmát. A Farmin Simulator 22 esetében pedig nem kell igazi pénzt költenünk egy vadonatúj traktorra, vagy egyéb mezőgazdasági munkagépre, viszont hihetetlen részletességgel és realizmussal élhetjük át a modern farmerek életét. Az az érzés, amikor látjuk a szépen rendezett farmunkat, amint kiváló búza, kukorica és egyéb termények nőnek rajta, csak az életben lehetne még jobb, és így újra megpróbálkozunk egy kis veteményessel, de immár nagyobb elszántsággal. Valóban ösztönözheti az embert a kerti munkára, vagy csak arra, hogy kimozduljon az ember otthonról.
Az egyszerűnek tűnő, ám egyáltalán nem egyszerű paraszti lét vonzóvá tud válni. Ugyan nekem soha nem lesz egy nagy tábla repceföldem, de egy kis konyhakerttel már elbírnék, vagy egy-két cserepes fűszernövénnyel a panel ablakában.
Gyűjtögetni, alkotni, fejlődni szeretnék, de nagyon
Az alapanyagok gyűjtögetése, receptek kifejlesztése, a próbálgatása a kombinációknak szintén magában rejti az izgalmat és a sikerélményt. A Potion Craft ugyan nem konkrét farmgazdálkodós játék, de ettől még nagyon nyugis és abszolút leköti az embert, jó pár órára. Egy egészen ötletes alkimista szimulátor, ahol saját kis gyógynövény kertünkben naponta más-más növények nőnek, különböző módon használhatjuk fel ezeket a növényeket, hogy a helyi falusiaknak gyógyitalt vagy éppen bájitalt keverjünk. De esetleg beeshet egy fehérhajú szörnyvadász is, aki fizikai erejét növelné meg, vagy nagyon magasra kéne ugrani, esetleg a városőr kér tőled olyan löttyöt, amivel láthatja a láthatatlan tolvajt. Olyan kis nyugis az egész, nem izgulok rajta, még is érzem, hogy van fejlődés és kellő odafigyeléssel egészen sikeres alkimista válhat belőlem, hacsak nem adok rossz tinktúrát a betérő vevőknek.
Ezeknek a játékoknak a sikere a lassabb, ráérős játékmenetben, a nagy szabadságban rejlik. Ezekben a játékokban, a játék keretein belül, nagyjából azt csinálsz, amit akarsz. Ezek az alapok, amit aztán a különböző játékok már így-úgy fejlesztenek kicsit, hogy még változatosabb, de ugyanolyan stresszmentes legyen a játékélmény. Úgy érezzük közelebb kerülünk a természethez, anélkül, hogy elhagynánk a szobánkat, de akár tényleg rá is veheti az embert a kimozdulásra.
Szokták mondani, hogy az egyszerű kissé monoton munkák lelazítják az ember elméjét és ez valóban így van. Munka után, amikor sokat agyal az ember, jól esik kicsit bóklászni, építgetni a farmod, vagy a hullaházad, nyersanyagot gyűjtögetni anélkül, hogy bármi nagyobb tétje lenne.
A nem harc-orientált játékoknak megvan az a bája, hogy most éppen nem kell a világot megmenteni. A legnagyobb problémád az lehet, hogy nem tudsz télen bizonyos növényeket ültetni, így mást kell csinálni. Gondnak gond, a játék határain belül, még is inkább lelazít.
Bárki, aki megunta az online lövöldét, vagy csak lehiggadna egy stresszes nap után, azoknak bátran ajánlok hasonló egyszerű, átlagos szimulátort, vagy farmgazdálkodós játékot. Itt biztos nem találkozol csalókkal, goromba csapattársakkal és a sikerélmény is egészen más dimenziókban mozog.
Az említett játékok mint megtalálhatók a Codeguru oldalán.
